:
Most messze tűntek
tőlem a vágyak
és az álmok
kicsi lidércek
nem hívok senkit
nem várok semmit
most ülök csendben
és visszanézek.
Csak nézem, dühöng
az ifjúság
fékezhetetlen-veszettül
árad
az enyém régen messze jár
nem épít
nem őriz
nem vív csatákat.
Ó, ifjúság, még nem tudod
a gyertyák kezünkben
csontig égnek
s a bántás – amire büszke
vagy ma –
holnapra
üszkös kelevény lesz.
(Mezei Katalin)
Megjegyzés: a "csontig" a 19. sorban nem elírás.
(76 szó a szövegben) (769 olvasás)
Samway: (07-21-2007 @ 05:23 pm)
Katalin biztos van magyarázat a csontig és nem csonkig variációra, de tetszett így is a tartalma...nagy igazságok ezek a dolgok, de az öregségben is van egy szép dolog..." sok szép dolgot megtapasztaltunk"
Lyza1: (07-21-2007 @ 08:05 pm)
Nagyon tetszett a bölcs elmélkedés! Lyza
kismezei: (07-21-2007 @ 09:53 pm)
Természetesen van magyarázat:)) Egyrészt azt, hogy "csonkig égnek" csak idézőjelesen írhattam volna le, Márai Sándor miatt - bár ez a sor valóban határozott utalás Máraira, mint ahogy két másik sor két másik műre utal (az egyik a "Dühöngő ifjúság" a másik József Attila: Majd megöregszel c. verse.)
Másrészt az én ifjúkorom idején jött divatba, hogy koncerteken bizonyos számok hallgatásakor égő gyertyát lóbáltunk a kezünkben.
zsoltika101: (07-22-2007 @ 08:57 pm)
Kedves katalin!
Szeretem az olyan írásokat, legyen az vers, vagy bármi, amik elmélkedésre sarkallják poros agysejtjeimt...
Sikerült az írásoddal leporolnom, már lustuló, vagy épp lassuló agytekervényeimet!
Köszönöm!
Zsolt
