Szíveden átfúj a szél
vitorlát nem bont a hajnal
hányódsz harag-tengeren
és kikötő nem marasztal.

Kérte anyád, a napod
soha ne múljon el haraggal
hajnalba olvad az éj
és nincsen, ki megvigasztal.

Anyát, vagy Istent hívhatsz
míg meg nem fordul az átkod
s szíved irigység foglya
nem lehet hited, barátod.

(Mezei Katalin)