:
Magamtól ki véd meg...
Magamtól ki véd meg,
ha egyszer
úgy döntök, nem bírom,
s elmegyek,
lesz-e majd erőd, hogy
visszatarts,
átölelj, s megfogd a
kezemet?
Ha egyedül kellek csak
egészen,
hát érted én mindent
eldobok,
de számomra nem lesz már
visszaút:
vagy te, vagy senki.
Így vállalod?
(Mezei Katalin)
(41 szó a szövegben) (736 olvasás)
csitesz: (06-10-2008 @ 04:47 am)
Vagyunk így ezzel jópáran. Ez is jó. puszi Józsi
szellzsofi: (06-10-2008 @ 07:40 am)
Hát, ez már nem a semmiért egészen... zs
a_leb: (06-10-2008 @ 08:37 am)
Kemény kérdés ez, Kati... kiválóan fogalmaztad meg.
aLéb
AngyaliAndi: (06-10-2008 @ 10:13 pm)
Gyönyörű sorok... nem hinném, hogy ne vállalná!:)))))))))))) Puszillak!
kismezei: (06-10-2008 @ 10:54 pm)
Bocsánat, hogy nem voltam egyértelműbb. Töredékek a múltból címszó alatt olyan verseket teszek föl, amiket 16-24 éves korom között írtam. Régen. Az akkori érzéseim is nagyjából már a múlt ködébe vesztek (na, jó, talán akad kivétel, nem minden seb gyógyul nyomtalanul...).
