:
Az ordító őrület peremén
Mi az, mi visszatarthat?
Mi az, mi átadja erejét?
Romok között tétován kutatsz,
Engem hívsz, engem akarsz.
De vajon mivé lesz
Világod nélküled?
Homokba rajzolt sorsodat figyeled,
S közben ábrándok vakítják szellemed.
Meríts erőt, s rajzolj!
Rajzolj a homokba TE!
Engedd, hogy szellemed, s lelked egyesüljenek!
(95 szó a szövegben) (717 olvasás)
Profugus: (08-24-2007 @ 01:19 pm)
Tényleg egyszerűen szép, kedves vers:).
persecuted: (08-24-2007 @ 10:02 am)
Egyszerűen: szép és okos vers ez:)
persecuted: (08-24-2007 @ 10:05 am)
(Én keresnék a helyedben jobb címet neki, megérdemelné)
szukicszs: (08-24-2007 @ 11:25 am)
Köszönöm:)
A cím tényleg nem jó, bár amikor ez született, nem gondolkodtam rajt.
blue: (08-25-2007 @ 11:14 pm)
Egyszerű vers mégis sokat mondanak a sorok.
szukicszs: (08-26-2007 @ 10:30 am)
Tényleg egyszerű:)
De szerintem az egyszerűségben rejlik az igazi erő.
