:
Úgy május van, ha a kertet nézem,
Isten-hű ömlés feszít,
Az érzés csalfa, fényes léggömb,
Mely váratlanul megesik
Úgy május van, ha a kertet nézem,
Az égi csónakok foszforral telnek,
Bevonja kardját a realizmus,
Az ösztön-lények a szépségben leledznek
Úgy május van, ha a kertet nézem,
Ágról-ágra mívesebb, parancsolóbb,
A tagadás méltatlan e közönyhöz,
De már a függőágyon is megkapott
Úgy május van, ha a kertet nézem,
Pofozkodnak a fák, ó csak a kerítés dőlne ki,
A fekete maradvány, de márvány-hideg,
És földrészeink kegyetlenül összeköti
Úgy május van, ha a kertet nézem,
Megbillen a hinta s ámulatba ejt,
A szökött szellemek visszatérnek,
Hol voltatok az ének zsoltárrá vált, késtetek
2001.05.23.
(91 szó a szövegben) (701 olvasás)