botladozva még, még tovább,
egy sötéten vöröslő Nap sugarát látod,
látod erre vezetnek a folyók,
és erre hullanak a csillagok,
s te a szép után vágyódsz, ugye, ugye?
Nézd ott a boldogság kútja,
hát igyál és légy boldog, boldog,
menj vissza legalább gondolatban,
a régen járt utcák visszavárnak,
fuss végig és lengesd meg szárnyaid,
csókold el újra legelső csókodat,
aztán simogasd meg és búcsúzz el,
mert nem látod, soha azelőtt.
Játssz gyermeki vadsággal,
öld le a galambokat, dobáld be az ablakokat,
aztán szemeid lesütve állj be a sarokba: rossz vagy,
mentséged: soha nem lettél rosszabb.
Lengesd meg tenyered,
nyeld le az éveket,
lohad a sebed és nem pirulsz már el.
Jaj az első szikrák, szavak és színek,
jaj kezdődne újra, számolhatnék és engedelmeskedhetnék,
de már egy verem legalján ülök
és nem keresem a kijáratot

2003.03.06.