Ezzel a csenddel telt
udvarral vagyunk,
megugrott kép,
hangtalan dalolunk.
A bokrok, a füvek,
S a házfalak,
Mint ránk hagyott ihlet
Várnak - csak várjanak.
Nincs mozgás,
Nincs erő semmiben,
Amire bólintok,
Tudom, hogy helytelen. 
Szélcsend és nagymeleg
A délutánt itt várom,
ami van, nagy talány,
ami volt, csak álom.
Felöltöm jelmezem,
Látom pedig fáraszt,
Aki jön, aki nem,
De muszáj, hogy válassz!
Innen az égig el,
Hosszú versbe szedve,
Aki rímmel jár,
Az magát felelje.
Tövisből korona,
Kézbe fogóddzál,
Isten vagy nem isten,
Nincs aki mögéd áll.
Gyermek vagy,
Másra nem is kell a gondod,
Innen az égig el,
S ti utánam, bolondok.
Innen az égig el,
Hosszú versbe szedve,
Az aki rímmel jár,
Az magát felelje.