most rajtad hagyom a kezem
-kivont kard,
érzed-e mondd, hogy égek,
a lábamtól az agyamig,
egyetlen kéklő lángnyelv vagyok,
és így szorítlak Téged,

olyan ostobán terelem időm,
és istentelenségem űzöm,
látod-e mondd, ahogy körözök
e színtelen spirálban,
s már a jót is alig tűröm,

most, ahogy árnyékba bújik ez a délután,
egy  felhőre rácsimpaszkodom,
hallod-e mondd visszhangjait
e kongó imáknak,
s arcomat elgrimaszolom,

 s aztán, aztán csak nézlek,
kezem parázsló arcodtól fáj,
-tiszta őrület,
a lábamtól az agyamig,
szeretlek és így ülünk
és így szorítlak Téged….

2007