„Lélek csak az ember a többi
emberek lelkében,
törékeny gondolatokból faragott,
száztitkú, halovány emlék,
mely néha a fellegekig magasul.”
Kosztolányi D: Vigyázz

biztos vagy csillagban, Napban,
de vajon biztos vagy-e a pillanatban,
a szóban, mely ajkadat most hagyja el,
egy másikban, mi ugyanott vesztegel,
abban, hogy kit elkísérsz, megőriz
-egy rövidke napnál kicsit is tovább,
lehetsz-e kétkedőbb, lehetsz-e mostohább magaddal,
mint azzal, ki strázsálja életed,
görgeti sorsát sorsod előtt és sorsodba hurkoltan,
lehetsz-e biztos e zűrzavarban,
hogy a rend nem belőled hiányzik,
hogy az egyik törvény, mint a másik,
ugyanúgy embert vadászik,
de embernek állít –nemde- totemoszlopot,
lehetsz-e biztos, hogy nem idejét lopod,
a hallgató és alázatos füleknek,
azoknak kik melléd települve, rád emelvén tekintetüket,
hangodból és gondolataidból megteremtenek,
biztos lehetsz-e ebben a születésben? 

2007