XX. Mély álomban

árnyak felelnek
és kérdeznek vissza;
megkívánod magad,
egy szusszanásnyi percre;
kínálod a tested,
aztán magad alá gyűröd;
sötét erdőnek fái közt
bolyongsz;

halálosan sírsz,
bármilyen halálon;
elveted és föltalálod
az életet;
nevezhetetlen messzeségbe
bújsz;
feneketlen kútban csobban
eldobott köved;

mindkét feledből
száraz ágak nőnek;
tompán vigyorog az utcán
kedves koldusod;
megperzseli a tűz
a tűző Napot;
szádban omlós falat
a keserűség;

odatévedsz, ahol
kiolvassák szemeidet;
éles késen
kapaszkodik a fény;
sem elől, sem hátul
nem áll már senki;
világos ablakból
zuhan az éjszaka………  

XXI. Percek krisztusa

indulj, már indulj,
világod zöld gyepén
terít neked az Isten;
a legszebben kéklő ég alá indulj,
hol részeg ideáid teljesülnek,
az örökkévalóságban;
találd meg a fény ablakait
és törd be mind,
váltsd meg magad,
bocsásd meg bűneidet,
és tedd vissza a polcra az olcsóságot,
percek ó hatalmas krisztusa,
imádkozunk éretted,
mi halandók,
mi gyávák,
mi, akikről hallgat az Isten