XXX. mondatok

Mosoly mögötti könnycsepp hordalék.
Zátonyra futott hajó törött deszkájába kapaszkodom.
Szemgödreid mélyen tátongó két szakadék.
Friss síromra hajított tört szárú virág.
Rossz ágyban eltöltött éjszaka utáni nap.
Összefirkált, kedves könyvem legszebb versei.
A kötelesség nyakszorító fölső gombjai.
Unva írt soroktól sajgó ujjaim dagadnak.

XXXI. Fejfájás

Törött üvegbe tett virág,
hazugságom csilingelő hangja,
kettétéptem a Napot ma reggel,
s már büntet is az Isten haragja

föloldja kék színét az ég,
s halvány fakó felhőkben vár a langy eső,
fejemben megőrült bolondok futnak koponyámnak,
halántékomat bezúzza egy kő