:
Lépteim egymásután
Úgy jöttem hajnal sem volt,
Ha úgy tetszik – csak éjszaka,
S aki rám nézett furcsán meredt,
S nem volt hozzám egy jó szava,
Lépteim egymásután csak,
Egyenként félméter álom,
S én folyton csak visszabámultam
Az Istenre a látóhatáron,
Mellettem az idő pergett – láttam,
Másodpercek temetőjén át,
Megállni nem volt miért,
Mögém senki sem állt,
Csillagfény nem volt csak sötétség,
Mély, eleven, nagy sötét,
Porfelleg nőtt mögöttem egyre,
S előttem nőtt a messzeség,
Csak mentem egyre hosszabb útnak
Mindegyre legelső méterén,
Az úton, minek fele álom maradt,
S másik feléből lett e költemény.
(78 szó a szövegben) (729 olvasás)
szellzsofi: (09-13-2008 @ 07:28 pm)
Nagy a bajom: annyira szeretágazó gondolatmeneteket (rohamokat) generelsz a csupasznak tűnő szógörgetegeiddel, hogy mindig hiányérzetem marad a hozzászólásom után. Node: fele a vers, fele az álom? Minden ennyire reálisan fehér-fekete ebben benne? Amiket képzelsz a világról? A lépteidet mi is irányította? Azne lenne benne? Bár a zárás frappáns (és cselesen elgondolkodtató), de nem "igaz" (most ezt ne absztraháltan értsd). András, szeretem a verseidet, ezt is nagyon, mert formásan unikum mindegyik, esszencia (az egyszerűséget megteremteni, na, ezért becsüllek), szeretem a konzekvens lépteidet. Na. (ez a verseidnek szól, illetve a költő Andrásnak) tiszteletem
AngyaliAndi: (09-13-2008 @ 12:22 pm)
MInden lépés nehéz, minden egyes méter nehéz... de csak előre lehet. Nagyon tetszett a versed. Puszillak!
Anna1955: (09-14-2008 @ 02:15 pm)
Lépéseid, mint az élet...S az álom is is, így felesben...Érdekes versed tetszett...:))))
zsuka49: (09-14-2008 @ 07:25 am)
Azért jó az az út, mégha a fele álom is, ha ilyen jó kis sorok születnek a nyomán!:))
Zsuzsi
erda: (09-14-2008 @ 09:17 pm)
Mindig feldobod a labdát, kedves András... De tetszik a kihívás, és nagyon jó a vers! :))) Éva
tokio170: (09-15-2008 @ 12:28 pm)
Részletesen, aprólékosan írod le lépteid, szinte álomban látlak, egy lépés oda, egy vissza, úgyhogy nem csodálom amikor ezt írod: "Csak mentem egyre hosszabb útnak /
Mindegyre legelső méterén..." Tehát előre egy lépés - az maradt az álom, a vissza lépés pedig a költemény? Álomléptek - inkább azt a címet javasolnám.
