Színek/
méregzöld

írj!- mondom dühödten,
és én írok is,
egy verset,
csinálok neki rímet is,
száz verset,
mind besüppedt monológ,
agyamba süppedt,
s az idő rajta lóg,
rajta lóg,
s le nem szakad,
akármi harcba is
ártottad magad,
az idő – de milyen,
csupa méregzöld idő,
a tengelyén forgó,
mindig újrakezdődő,
s ezt írom én,
újra és újra csak,
hangomból olykor
üvöltés szakad
föl, fölszakad,
s aki meghallja adja át,
verset csinálok,
semmi nagy csodát,
csak szó szó után,
ameddig győzöm én,
méregzöld időmből,
míg futja költemény…