Hajnali fohász

Istenem!
Add meg az elmém tisztaságát,
De hogy szembe köpnöm ne kelljen magam,
A forró kávégőzt, a reggel édes csendjét,
De hogy ne legyek tőle nyugtalan!

Valahogy úgy irányítsd most már,
Hogy utam célhoz is érkezzen,
A Fekete Örvényekből ránts ki most már,
Mondd hol rontom el és miben tévedtem?

Istenem!
Én nem vagyok erős, látod kiterítenek
És büszke arcokkal hajolnak fölém,
De megnyugvást találnom kell így is,
Nem lógnék szívesen a Semmi hurkolt kötelén.

Valami daccal, nem bánom legyen az harag,
Vértezz fel engem, szánj meg vagy elbukok,
Körém varázsoltál annyi gyönyörűséget,
Hát tégy még egy nagy varázslatot.

Istenem!  
Csupa összekuszált képet látok és időt
Mi kullog s vonszolni kénytelen,
Átjárunk csillagutak bozótrengetegén,
Csak a földön járni vagyok képtelen.

Csak a távolság hűséges barátom, ki mellém ül
Míg verset írok és meghallgatja azt,
És róla szól minden, lassacskán minden,
És csak kiáltja és visszhangozza ugyanazt.