[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 606
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 606


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Mi történt?
Szerző: AngyaliAndi - Laki Andrea
(03-15-2008 @ 06:51 pm)

:

- Elmondod mi történt?- kérdezte a férfi, miközben a nőt figyelte a szeme sarkából.
- Miért? Történt valami?
A nő megfordult az ágyban, háttal a férfinak, s maga alá gyűrte a kispárnát. Ó, mennyire gyűlölte ezt. Talán még el is hitte volna régebben, hogy érdekli a férfit a válasz, de már nem voltak illúziói.
- Tudom, hogy igen- folytatta a férfi.- Csak nem beszélsz. Beszéljük meg. Meg tudjuk még?
A férfi idegesen nézte a nő hátát. Érezte, hogy most valami olyasmivel találta magát szembe, amivel nem fog tudni megbirkózni. Soha nem érezte szükségét annak, hogy túl sokat beszéljenek, éltek egymás mellett, csendesen, eseménytelenül. De most történt valami. Valami, ami idegenné tette számára a nőt. Nem csak a szavait, a gesztusait, a gondolatait… Már a testét sem ismerte. Változott, mint a nő maga. Félt. Félt, mert az az érzése volt, hogy most valami olyasmit fog hallani, ami felborítja az eddigi életét.
A nő visszafordult, s a férfira nézett. Nem dühösen, nem, azt nem lehet mondani. Valami kíváncsiságféle látszott a szemében. Mint amikor egy vadidegen megszólítja az utcán.
- Még? Mire gondolsz?- felült az ágyban, és a takaróját maga elé tekerte. – Még?
- Igen. Még. Mert tudom, hogy történik valami, és ez nem tetszik nekem, de nem tudom, hogy meg tudjuk-e még beszélni, vagy ez a valami végérvényesen túlhaladt már rajtunk. Annyira, hogy már nem tudunk beszélni róla. Annyira, hogy téged beszippantott. Teljesen. Elvesztél? Vagy még itt vagy?
A nő idegesen gyűrögette a takarója csücskét. Kilóg egy cérna. Nevetséges. Pont most kell neki ezt a cérnaszálat észrevenni. Idegesítette. Idegesítette a férfi kérdése. Tudta a választ, persze, hogy tudta, de nem merte kimondani. Nem volt hozzá bátorsága.
- Itt vagyok. Láthatod. Hogy vesztem volna el?- könnyek gyűltek a szemében. Pontosan érezte, hogy elveszett, rég elveszett, de a látszatot tartotta. Mindenáron. Inkább hazudott, még magának is, csak ne bántson másokat. Álca- lét. Igen. De jó szó rá. Álca- lét.
A férfi dühösen maga felé fordította a nőt. Ahogy elkapta a csuklóját, meglepődve tapasztalta, teljesen átéri, szinte döfte markát a csont. Alaposabban megnézte a nőt. A kulcs-csontja majdnem átszúrta a halvány bőrt, a hátán kivehető volt az összes csigolya, a karja olyan vékony volt, mint egy gyereké. Dühe azonnal elszállt, kétségbeesés váltotta fel azt.
- Mi van veled?- vékonyodott el a hangja. – De hát mi a baj?
Látta a nő szemében a gyűlő könnycseppeket, ahogy pillája szélén rezegnek egy kicsit, majd hallható koppanással estek a takaróra.
A nő idegesen törölgetni kezdte a szemét. Nem akarta, hogy a férfi így lássa. Nem akarta, hogy a gyengeségét lássa. Erős akart lenni. Erős, mert tovább kell élnie az életét. Az erő nem ahhoz kell, hogy változtassunk az életünkön, hanem, hogy tovább éljük azt. Ugyanúgy. Ahogy eddig. Mert van, hogy nem lehet mit tenni. Nem lehet változtatni.
- Azt hiszem semmi. Biztos csak a tavasz. Tudod… érzékeny vagyok rá.
- Szeretném, ha elmondanád. Érzem, hogy nem ez az igazság.
Igazság. Persze. Az fontos. Az igazság. De az vajon kinek az igazsága?
- Nincs semmi más. Tényleg- mit is mondhatna mást. Talán, hogy már nincs itt? Hogy igaza van a férfinak?
Lassan visszafeküdt a párnára. A férfi felé fordult, s tétován megérintette az arcát. Meg akarta simítani, de érezte, hogy a nő idegesen megrándul. Persze. Elfelejtette. Nem szereti, ha hozzáérnek. Lassan visszahúzta a kezét. Nem baj. Legalább itt van.
A nő meredten bámulta a plafont, majd szemei lassan lecsukódtak. Nem baj. Álmában legalább máshol van.





(555 szó a szövegben)    (753 olvasás)   Nyomtatható változat


Samway: (03-15-2008 @ 07:00 pm)
Andikám nagyon hatalmába kerített az írás...elgondolkodtató....

maridecember: (03-15-2008 @ 07:03 pm)
Hmmm...nagyon tetszett!

AngyaliAndi: (03-15-2008 @ 07:03 pm)
Köszönöm Samy! Puszillak!

Baggio011: (03-15-2008 @ 07:04 pm)
Annyira, de annyira ismerem az érzést, át is éltem már...Mit mondhatnék még...?:(((

AngyaliAndi: (03-15-2008 @ 07:05 pm)
Köszönöm Marika. Puszillak!

AngyaliAndi: (03-15-2008 @ 07:06 pm)
Azt hiszem nem kell semmit Gabi. Puszillak!

lena1: (03-15-2008 @ 07:24 pm)
Ebben az esetben, már a beszélgetés sem segít. Valami elhalványult, fénytelen lett az idővel és hiába csiszoljuk, sohasem veszi fel régi ragyogását. Nagyon tetszett, Andika. Ölellek.Lena

AngyaliAndi: (03-15-2008 @ 07:26 pm)
Köszönöm Lenám. Puszillak!

anyatka: (03-15-2008 @ 09:35 pm)
Hányan élnek így sajnos! Egymás mellett, illetve egy házban, papíron ugyan társként, de mégis társtalanul.Jó írás, jó lenne egy megoldás. Miért nem beszélgetünk egymással mi emberek? Pusssszandi:)))))))))))))))

AngyaliAndi: (03-15-2008 @ 09:41 pm)
Jó kérdés. Tényleg jó lenne beszélgetni. Puszillak!

Julianna: (03-16-2008 @ 02:47 pm)
Nekem azért tetszik az irás, mert gondolatokat ébreszt, azok a sorok közt rejtőznek. Kiváncsi vagyok, hogy alakul a férfi és a nő további kapcsolata, vagyis lehetne még folytatás is.

AngyaliAndi: (03-16-2008 @ 07:15 pm)
Rátapintottál Szemi a lényegre: a nőt már nem érdekli, mi is játszódik a férfiben. Már túlhaladt a dolog azon. És ez csak egy novella. Köszönöm, hogy olvastál. Puszillak!:)))))))))))

AngyaliAndi: (03-16-2008 @ 07:17 pm)
Azt hiszem Editkém ennek most nem lesz. A folytatás sem szólna másról. Puszillak!

a_leb: (03-16-2008 @ 08:01 pm)
Andi, nagyon jó írás.... nem szeretem, de nagyon jó... ki kell nyitni időben az ablakokat, ajtókat szíveket, vagy... nem tudok persze én sem okos lenni, az írásod elolvaása után meg talán még kevésbé. aLéb

AngyaliAndi: (03-16-2008 @ 08:09 pm)
Már ennek is nagyon örülök drága aléb. Nagyon köszönöm neked. Puszillak!

szemilla: (03-16-2008 @ 08:50 am)
bocsáss meg, de ez most kritika lesz: nem érzem, hogy ezt a pasit tényleg nem érdekelné a nő, a párbeszédek alapján legalábbis inkább úgy tűnik, hogy a nő eleve elhatározta, hogy a férfit nem érdeklik a válaszai, de a kitartó kérdezés ennek ellentmond... továbbá hiányolom a drámai feszültséget, amit azzal lehetne elérni, hogy kicsit a férfi őrlődéséről is beszélsz (mert ez ugyebár csak egy novella és semmi több:))) )... aztán: ez a változtatni, vagy maradni kérdés is elég gyenge lábakon áll: tényleg nehéz maradni, de csak akkor válik nagy dologgá, ha a maradásban van a győzelem...(azt viszont értékelem, hogy kezdesz megnyílni, ha az irodalmat választod és nem az életet, akkor jó úton jársz)

AngyaliAndi: (03-17-2008 @ 07:45 am)
Nagyon köszönöm Évi!:))))))))))) Puszillak!

blue: (03-17-2008 @ 08:46 am)
Ismerős kórkép...

AngyaliAndi: (03-17-2008 @ 11:29 am)
:)))))))))))))Puszillak Gabi!

agnes: (03-17-2008 @ 11:36 am)
Van mondanivalója,...ami megszivelendő.....Tetszett nagyon.

erda: (03-17-2008 @ 12:01 am)
Drága Andi! Mindennapos problémát boncolgatsz Te itt..., és milyen jól!!! :))) Pussz: Éva

AngyaliAndi: (03-18-2008 @ 09:43 pm)
Nagyon köszönöm Ágikám! Puszillak!

  

[ Vissza: AngyaliAndi - Laki Andrea | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.20 Seconds