Szállj hozzám, kérlek,
simítsd arcomat,
hadd érezzem utoljára
végzetes vágyamat,
lássam szárnyaidon
a csillanó fény játékát,
bársonyos kékedben
szeme izzó lángját.
Szállj hozzám, kérlek,
simítsd arcomat,
könnycseppek záporában,
enyhítsd harcomat,
feladnám már inkább,
feladnám életem,
küzdelmem vergődés,
szánalmas végzetem.
Szállj hozzám, kérlek,
simítsd arcomat,
takard el szárnyaiddal
bánat-barázdáimat,
ha emlékezni kell majd,
ne így lássanak,
ne azt a tekintetet, hol
a fájdalom vájt utakat.
Szállj hozzám, kérlek,
simítsd arcomat,
hideg poklomba,
hozz napsugarat,
zárd le szemeim,
ha már a föld zubog,
kéked lássam utoljára,
mikor csak a lélek zokog.