Anya ma reggel hívtalak...
nem szóltál csak a rögzítő,
én hallgattam és a nyári nap
maszatolta múló idő
fülemben – tá- tá - emlékeket
idézett fel. Elképzeltelek,

ahogy annyi sok éven át
változó konyhák padlatán
mozdulatod új dalra vált,
sürögsz, forogsz. Az én anyám...
mosolygok, szerető büszkeség
feszíti féltőn fiad szívét,

átrezgett, mégis itt maradt.
ezer kacagó könnyeden
annyi küzdelmes pillanat,
kérlek, örökké légy velem.
Nem hallak, tudom, valahol
jársz köztünk, tán éppen utazol,

én állok, és - tá – tá-t hallgatok.
Vasárnap van. A Te napod.