Itt jártam
Városok sárguló fényei,
falusi kutyák terelő ugatása
gondolataim faggatja, kérdezi,
s csak rakom a lábam egyre másra
földutak sarán és porán át
és belvárosi szürke flaszteren.
Automata lök új diaporámát…
nézd, ott vigyorgok.. vagy csak képzelem…
Magam űzöm, s ha néha intenek
csillogó elmék, hogy körbe futni kár,
dimenziómból kibotlok, billenek..
és elhiszem, hogy távol a határ,
elhiszem hogy felfelé is várnak,
hogy ott is én, s még számtalan vagyok...
aztán felrúg a járomtört alázat,
visszaintek… a kezem megfagyott..
zsebembe nyúlok, a tavalyi hidegbe,
s előrevágom vak tekintetem,
sötét van, látod? Vágyom a színekre,
és elandalodnék nyári fényeken,
de mennem kell. Ott, elöl, ha látod
az az alak, kabátban, én leszek,
beérem majd, be azt a kabátot,
és akkor bátran visszainthetek,
most mennem kell, tudom hogy megérted,
miért űz a vágy, hogy miért hajt e kín…
…a közeljövőből szép lassan beérnek
széthullott tempójú saját lépteim…
|
|