Délután falun
Hallgass bele a csendbe,
falun vagyunk...
Félig elfelejtett ebéd
még lebbenő illatát
a délutáni nap
szúrja újra-újra át
nyugalmat ígérve
csendes békéjében.
Együtt vagyunk.
A kávé illata
mint hangulat szövődik
barna gerendák
halkan pattanó öregségébe.
Jó így érezni
az elmúló napot.
Emlékképeit,
s azt, amit adott
osszuk szét
egymás tenyerébe.
Egy pillanatra elfeledve
az ársodrú életet
fogd meg a kezem,
én megfogom kezed
és eggyé forrunk
mind a négyen
gondolatban.
Oly jó most pihenni.
Vágyálmaimban
ültem gyakran így,
de az éjjel elszállt,
s a hajnal irigy
keménységbe dermesztette
álmaim.
Bár virágként
préselhetném
pergő lapjaim közé
boldog pillanataim,
mit kép vissza
nem adhat soha,
melegségbe rejtve
mindig lapozhatom,
s újra élhetem.
Pihenjen hát még
a kártya, a játék,
úgyis csak perc a nyugalom,
utána nyugtatnak,
s nyugtatjuk magunk.
Kicsinyt maradj hát,
és
hallgass bele a csendbe.
Most falun vagyunk.
|
|