Vesztem
Hiába biztat izzó égi jel, szemem mélyén hiába fénylenek a lángbetűk, próbáljam ölni el Tebenned élő gyáva létemet,
hiába űz a végtelen vihar, fényrostjain agyamnak átszakad a vérző gát, s a felszínről kimar mindent, ami belőled itt maradt,
hiába égek minden nap porig, lelkem szélén az utolsó atom új életével újra elborít ha szólítasz, és arcod láthatom,
…s ha fényeid tovább nem csengenek gyilkolni küldöd vissza csendemet.
|
|