LOCCCA

Hajtincseit koszorúba fonva,
Tükör előtt áll a Lányom: Loccca,
Tetszelegni, szépnek látni vágyik,
Gondolkodva, hosszan elmélázik.

Észrevéve örömében vágyást,
Fürt-hajába csókolok vigyázást,
Viselje, mint örök büszkeségem,
Hajába font, lopott ölelésem!

Messzire visz fürt-imádó mámor,
Kiragad e szürkülő Világból,
Mesét mondok ágya mellé ülve:
Paripa száll Egeknek feszülve,

Előtűnnek királyok és grófok,
Várkapukon aranylók a srófok,
„Sisi” lányka fut a kastélyparkban.
„Apu!”- hallom, ocsúdom zavartan.

Élő múltunk ígyen folyt a mába:
Ábrándom a Lánykám Csók-hajába,
Megöleltem, féltve, óva tincsét!
Isten nekem adta minden Kincsét!

„apu”

2004. 11. 25