Élet-dobbanás

Karjaimat alá tartom,
Nem hagyom, hogy rám omoljon,
Vállaimból erőt vágok,
Azon bírom e világot.
Ad az Isten, vallom hitét:
Betűt szóra, tárgyhoz Igét,
Ad egy kertet: ezer virág,
Tartom, nem dőlhet a Világ!
Ami teher nyomja vállam,
Leemelem egy imámban,
Tollpiheként messze vetem,
Ami keserv, mind levetem.
Bút söprök egy lélek ággal,
Könnyek helyét gyöngyvirággal.
Véremmel Éltet dobbanok,
 Ha meghallják az Angyalok
Körém gyűlnek. Esti álmom:
Szívem tartja Mennyországom!

„apu”