ÁLMODSZ VELEM

Álmodsz velem? Mikor levélnyélen keresgetem
Feledni vélt, gyermek-szerelmesen
Vágyamról röppenő leveleket:
„Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?”.

Álmodsz velem? Végső zölden pirul,
Mi ujjaim közül a földre hull,
De míg leérne lágy „igent” lebben
Csókkal támadó emlékezetben.

Álmodsz velem? Szórt akácvirágot.
Illat-árnyékában sírva állok
Szín-fehér lélegzetemben. Tiszta
Meséim levelim hozzák vissza.

Álmodsz velem? Mersz még hinni múltat,
Rezgő szerelemben elnémultat?
Bízol „igent” élő hajtásokon,
Páros levél bontást akácokon?

Álmodsz velem? Hunyt szempillák alatt
Alig érintő levél-ágakat.
Legszebbet, hogy játssz, letépem Neked:
„Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?”.

Álmodsz velem? Míg virradatba ér
Kemence ajkán ébredő kenyér,
Gyönyör-arcodon kelő képzelet.
Nekem is jut belőle egy szelet?

Álmodsz velem? Párát az ablakon,
Akácok tűnnek rajta át vakon,
Széljárta, eleven, büszke ágak,
Rezdülő-levél lelkünkben: látnak.

Álmodsz velem? Magány szegénységet,
Bogáncsként ránk ragadt, tépő vétket.
Engem űzött. Vállalva, lelkeden
Nem lesz hiába-sóhaj: „Istenem.”.

Álmodsz velem? Fény-gazdagok vagyunk:
Titkom tört arany, belemarkolunk.
Érzed, élettel telve láng-meleg.
Tenyeredbe szorított Titkom szeret!

Álmodsz velem? Dús, zöldülő Tavasz
Terem rétet, rajta nincs panasz!
Falevél billeg, Gyermekként nevet:
„Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?”.

Álmodsz velem? Lopózó ölelést,
Karodon csillapodó szívverést,
Százötvenről hetvenkettőre ver.
Zavart Vad. Válladon nyugodni mer!

Álmodsz velem? Sosemvolt-szerelmet!
Levélen leskelő szók felelnek
„Igent”, de Te játssz tovább, míg lehet:
„Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?”!

2005. 02. 15.

/Szeretettel Feleségemnek/