Hűtlen álmok

Hová vesztél, kerestelek
Álmomban? Legyek ott, Veled!
Tükröm mindent sötétre fest,
Magánnyal támadt rám az est.

Hívtam lelked, bár ismerem:
Előttem vezeklő tetem.
Titkod-rejtélyed, az marad
Tél-csupasz tölgyerdők alatt.

Néha úgy tűnt: látom szemed,
De elloptad tekinteted-
Leheleted az arcomon
Párnámra hulló fájdalom.

Kinek adott az éjszaka?
Álmomban sem hozott haza,
Ide mellém, hogy átölelj,
Szorításoddal ölj, ha kell!

Fagy-csendben járok utánad.
Ajkam csókra nyitja szádat-
Közelséged is tékozol?
Úgy jössz, hogy közben távozol?

Melengettem: érintsd pléded,
Ha jég-tested erre téved
Rád terítem még kabátom
Is! Forróságom találjon!

Könnyekbe fulladt fal között
Fojtó emléked üldözött!
Bárki: gyilkosom, eretnek
Lehetsz! Örökkön szeretlek!

Zizzenő szalma felriaszt:
Csuromvizesen ad vigaszt,
Hisz itt alszol-, ölel kezed!
Álmaim lettek hűtlenek!

2006. 01. 15.