Viselem sorsod

Viselem sorsod, bőrömön hagyott
Lemoshatatlan, égő illatod,
Szakadt szegélyű rongyokba rejtve,
Fűzött varrótű benne felejtve.
 
Átázott kabátban izzad a lelkem,
Föléd Ég-tűzből sátrat emeltem,
Nem ázhatsz, nem fázhatsz! Álmodj! Aludj!
Istent is tagadok, hogy hinni tudj!
 
Minden lim-lom, idők sorában gyűlt,
Gondolatidba osonva vegyült,
Öntsd rám, mint kihűlt levesét a rab:
Nem érez éhet, holnap már szabad!
 
Széttört üveget magadon ne hagyj,
Hasítson engem szilánkja! Tagadj
Le mindent, mit Rád szórtak az évek!
Testembe zúzzanak szúrva kések.
 
Viselem sorsod, gyalázzon rajtam
Átok-szó, Fekete, leljen bajban:
Enyém már mind, mi bánt, vagy fájni tud.
Tiszta maradhatsz, én leszek hazug.
 
Bőröndben őrzött Álmaim ragadd,
Terítsd éjedre, Velük védd Magad!
Tükör paloták színbe rejtsenek.
Ne szánd, hogy visellek soha! Nevess!
 
Tekintetedből nézd rám ráncaid,
Vakítsa szemem gyűrt vonásaid.
Láss minden Színt, szivárványból képet,
De kettőt hagyj: Feketét, Fehéret!
 
Viselem sorsod. Ijesztő lázban,
Köhögésben, tüdőgyulladásban
Hozzád hajolok: lob rám ragadjon,
Betegség Felőled elmaradjon!
 
Feltörő éhben, korgó gyomorban,
Cselédi ágyon, szégyen-nyomorban.
Elérik Lelked száz arcú Kincsek,
Büszkén kezet csókolok a „Nincs”-nek.
 
Gazdaggá teszlek vágy-rózsa ágban,
Szívemen hajtott, vérszín virágban,
Illatában gyönyörű Ítélet,
Fogd kezedbe, érezd: benne élek.
 
Mi legyen még belőlem áldozat?
Szomjadra élet-forrásból hozat
Dobbanó létem egy pohár vizet.
Viselve sorsod, koporsóm fizet.
 
Reng föld, leng lámpa, rázkódik az ágy,
Leomlik a kitagadó Világ,
Ne halld e hörgést, dacoddal nevess!
Viselem sorsod. Szeretlek. Szeress!