:
Az ablakon át elemzett város
Kivívja tetszését pedig lusta és álmos
Bent a szoba fogja eltakarni
Itt lázas izmokat más ne lásson
A háznak vetett álmok
Elhagyni a perceket feledőn
Harang ha szól delelőn
Így kelnek életre a bábok
A kéz üzen a fej forró
A szív még jobban belever
Nem lehet eszmélni mert fojtó
Az égbe holnap ki emel
És táncol a vágy a szépséggel
Ölelkezőn lassan lüktet
Mint a város tele gépekkel
Táncával láncába ültet
(86 szó a szövegben) (781 olvasás)
szemilla: (09-14-2006 @ 09:22 pm)
elég eredeti, és elég... nem is tudom... finom, különleges, és ilyesmi, ahhoz, hogy többször is érdemes legyen elolvasni. (és számomra külön öröm, ha valaki a szépséget veszi észre a hétköznapokban, és nem a szánalomra méltó kiszolgáltatottságot...)
szóval... örülök, hogy engedtem magamra hatni a versedet:)) (egy aprócska nyelvtani hiba: a "még" -külön írandó)
bg: (09-15-2006 @ 06:31 pm)
Szia Szemilla!
Kösz hogy írtál, nagyon jól esett a lelkemnek. A nyelvtani hibákat kijavítottam. A "fogja" nem fogoly természetesen, pedig elgondolkodtam rajta, amikor írtam, hogy ha magamban mondom, és nem olvasom, fogolynak is érthetem, de valójában a főhős, csak ha akar, akkor lesz fogoly. Addíg viszont a szoba fogja eltakarni... Igazad van. Egyébként amikor először ellenőriztettem a géppel, átjavította foglyára, én meg úgy hagytam. De most így lesz jó. Köszönettel : Gergely
szemilla: (09-15-2006 @ 07:27 am)
tegnap túl álmos voltam már... ma pedig rácsodálkoztam arra a "foglya" dologra... fogoly -foglya... meg fogja még ezt bánni... szóval, hogy is van ez? (egyébiránt meg verset az irodalmi klubba, nyöszörgéseket a blogba érdemes feltenni... és bízz a nyájas olvasóban, hogy rátalál arra, amire szüksége van)
