:
Mint egy forrás vizét,
Hangjának az ízét
Kóstolgatom hangtalan, vakon.
A pillanat annak el nem illan,
Kibe kétség sosem villan.
Itt bent nincsen. És nem is hagyom,
Hogy apadjon a forrás vize,
Mert hangjának édes íze
Tudom, elvezet majd, járatlan utakon.
(33 szó a szövegben) (747 olvasás)
fenyesi: (05-20-2005 @ 01:03 pm)
Miért is gondolom, hogy ez egy olyan szerelmetesnek nevezett pár sor?!
Na, Kedves Barátom!
Én meg ilyeneket nem tudok írni! :-)
khama: (05-20-2005 @ 01:44 pm)
Ez egy gyengéd, szeretettel teli vers.
A szavaidban finomság van. Szeretem ahogy írsz.
veva: (05-20-2005 @ 01:49 pm)
Akiben nincs kétség, annak lehet örök a pillanat? Érdekes gondolat - hit az örökben! Ez tényleg egy gyengéd, lágy lelki dallamon szóló vers! :))
csingi: (05-20-2005 @ 02:04 pm)
Csatlakozom az előttem szólókhoz. :)
Fata_Morgana: (05-20-2005 @ 02:55 pm)
Én is. :)
Myra: (05-20-2005 @ 10:12 pm)
Kívánom, hogy tegyétek magatokévá a járatlan út végéhez vezető lépéseket, együtt, egymást átölelve.
szimbolum: (05-21-2005 @ 10:51 am)
Mint egy édes dallam, olyan ez a vers:-)
agnes: (05-21-2005 @ 11:52 pm)
Nagyon szépez a vers. Lágy ritmusa szinte ringat....Hát igy ringasd karjaidban Kedvesed!
Anna1955: (05-22-2005 @ 02:04 am)
Tetszik. A -hang íze- , ezek a párosítások, fantasztikus hangulatot teremtenek a versben.
