:
Fényével a város ma felém zakatol.
A vonaton sárgászöld félhomály honol -
Tudom, mozdulatlan vár a peronon valahol.
...
Alakját keresem ijedten, majd végül
Mint fekete felkiáltójel fogad
Oly' hosszú az út - kezdem mindig, és
Ruháján forró böréhez keresek utat.
Görcsösen szorítom, majdnem összetörve
A testét, s szellemét is karjaimban érzem
Nem tudom, tudja-e - mondanom nem lehet,
Az eljövö idöktöl milyen szörnyen féltem.
(55 szó a szövegben) (741 olvasás)
csingi: (12-16-2005 @ 01:26 pm)
Szép. Kifejező.
BB: (12-16-2005 @ 04:32 pm)
Neked is Boldog Kari-t, Ukume Drága! :)
LunaPiena: (12-16-2005 @ 11:24 am)
Ha nem is tudja, érzi... mert NŐ! "Ruháján forró böréhez keresek utat." - ez fogott meg a legjobban, egyszerre érzéki, meghitt és gyengéd.
szemilla: (12-16-2005 @ 12:10 pm)
Most én sírok HELYETTE... és elmondom, hogy szeretlek BB.. már akkor szerettelek, mikor csak annyit tudtam, hogy BB vagy... mert egy BB csak jó ember lehet.. és örülök, hogy féltél, mert mindenki fél aki szeret...
ha nem találkoznánk: Boldog ünnepeket!