Tudod, akkor szeretnék meghalni szépen,

Mikor aranyló párában bukik le az alkony.

S mikor párolgó könnycseppet szárít fel a nap,

Egy nyárillatban merült fényt mosolygó arcon.

Tudod, azt szeretném nagyon, hogy mikor álmodom,

Madárdal csendüljön fel egy réges-régi dallamon.

S akkor, lassú léptekkel közeledjen a szívbemaró halál,

Hogy legyen időm elmondani azt, amit még muszáj.

Tudod, legutolsó gondolatként megfognám a kezed,

S ettől két szememben parázs tüze lobbantana lángot,

Melytől nem fájna annyira, mikor búcsút veszek attól,

Ki csodaszéppé varázsolta ezt az ábrándos világot.