Hozzád sodor képzeletem színes lepkeszárnyon.
Melléd bújik félénk lelkem, ha jön az alkonyat,
Mert nálad vagyok biztonságban, szemed fénye az,
Mitől rád simuló szelíd vágyam láva tüzet kap.
Halkan melléd lépek!
S Holdcsókjának bársonyából puha ágyat vetek.
Feléd nyújtom éjvarázsát a vadillatú földnek,
Melyben ott virul az élet minden szépségével
És virágszirmot rejtenek a rég elárvult könnyek.
Álmot hintek rád!
Felparázsló gondolatként magamhoz ölellek!
Testünkben lángformát lobbant a lázas éjszaka,
S míg egymásba olvadunk a feltörekvő hévtől,
Szerelmünket ékként őrzi - két szív mosolya-