aranytk: (10-18-2009 @ 01:09 pm)

Nem csorbulhat meg soha annyira, hogy ne adjon elegendő erőt ahhoz, hogy állni, lépni tudjunk. Az Út bizony nehéz, és fájdalmas sokszor, de az aprónak tűnő igazán értékes pillanatok örömét, s erőt adó bíztatásokat minden körülményben meg kell tartani magunkban. Gyönyörű a versed, Lenácska. Ölellek!!!

csitesz: (10-18-2009 @ 01:43 pm)

Lenocska! Hinni pedig muszáj! Ha másban nem, magadban. és akkor nem lesznek jégszilánkok. puszi Józsi

lena1: (10-18-2009 @ 07:50 pm)

Drága Anna! Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Én is hiszem, hogy a remény mindig éltetni fogja az embert és nem hagyja elsorvadni a hitet. Szeretettel ölellek. Lena

lena1: (10-18-2009 @ 07:56 pm)

Drága Katika! Életünk során sokszor esik a lélek csapdába, de valahogy a hit ész elszántság mindig kihúzza onnan. Vannak ölelő karok is, amelyek mindig felemelnek bennünket, ha már túl mélyre süllyedtünk. Kedves és megtisztelő szavaid nagyon köszönöm. Szeretettel ölellek.Lena

lena1: (10-18-2009 @ 07:58 pm)

Kedves Józsi! Néha saját magunkban is csalódunk és ilyenkor még sebezhetőbb a lelkünk. Köszönöm, hogy olvastál.Puszi.Lena

stando: (10-18-2009 @ 09:47 am)

Nem leszlnek jégszilánkok, Lenocska! Nem lesznek! Csak ölelés van. :) Ági

Julianna: (10-18-2009 @ 10:23 pm)

Ha fáradt is a szív, de dobog. És ha dobog, akkor élünk. Amig élünk, remény is éljen bennünk! Szép a versed, elgondolkodtató.

lena1: (10-18-2009 @ 10:55 am)

Drága Ágika! Ölelésedtől fel is olvadtak a jégszilánkok:) Viszontöllelek sok szeretettel.Lena

szavathna: (10-18-2009 @ 11:40 am)

Folyamatosan csorbulunk, s lázadunk, de nem adjuk fel a reményt, még ha porszemnyi is. Ugye Lena? Tetszett! Puszillak! Anna

gombigabka: (10-19-2009 @ 02:05 pm)

Fel a fejjel ,remény mindig van Szép vers.Köszönöm

Anna1955: (10-19-2009 @ 08:22 pm)

Drága Lenám! Mennyire mélyről feltörő fájdalom van a sorokban... átérzem minden betűjét... Hiszem, hogy a lent után, létezik egy jobb nap és jön a felemelkedés... Ölellek nagy-nagy szeretettel :))))

Eroica: (10-19-2009 @ 08:24 pm)

Az ember nagy kérdései, Lénám. és a Tiéd! Mindenki gondját megírtad. Hit kell, s ezt a hitet tartani kell magadban!Ölellek!

lena1: (10-19-2009 @ 08:33 pm)

Nagyon köszönöm kedves Gabka! Megtiszteltél, hogy olvastál. Szeretettel.Lena

lena1: (10-19-2009 @ 08:36 pm)

Drága Anna! Olyan az életünk, mint a rezgő nyárfalevél, sosem marad mozdulatlan, mindig mozgásra készteti a szél. Köszönöm kedves szavaid. Szeretettel ölellek. Lena

lena1: (10-19-2009 @ 08:39 pm)

Drága Erika! A hit az, ami éltet bennünket, de valójában azt a legnehezebb megtartani egy idő után. Köszönöm a kedves szavakat. Szeretettel ölellek.Lena

lena1: (10-19-2009 @ 09:15 am)

Nagyon köszönöm kedves Editke! Szép dallam a szívdobbanás, csak néha megretten az ember, ha zajosabbá válik a megszokottnál. Szeretettel ölellek.Lena

Lyza1: (10-19-2009 @ 10:57 am)

Lenocska! Tökéletesen értelek, magam is ettől szenvedek!...Szép, szomorú és kétséget sugall a versed!...Tetszik!...Ölellek: Lyza

lena1: (10-19-2009 @ 12:17 pm)

Drága Lyza! Sokunkban felmerül néhány kérdés a szív furcsa dobbanásaikor. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel ölellek.Lena

fényesi: (10-20-2009 @ 07:26 am)

Lenocska! Hogy a szív, avagy a lélek fárad el hamarabb? Aki elfogadja az életet, befogadja az elmúlást. Az egyéntől függ, melyiket tudja könnyebben. No, csak fáradhatatlanul! Szeretet János

Captnemo: (10-20-2009 @ 08:10 am)

Nagyon sötét színeket, képeket használsz, festesz. Bevallom, nekem nagyon vegyes képet ad ez a versed. Kicsit a "nagyonrégi" költészeted ötvöződik benne az utóbb megszokottal. És igazából azt hiszem, nem is a fáradtságról szól, csupán az útkeresésről. Szeretettel olvastalak most is!:)

lena1: (10-20-2009 @ 09:34 am)

Kedves János! A tudat elfogadja, hogy időnk véges és egyszer indulni kell, de ez a bolondos szív, ami még annyira szeret, örökké lázadozik. Mindig megtisztelő, ha olvasol. Nagyon köszönöm neked. Szeretettel. Lena

lena1: (10-20-2009 @ 09:38 am)

Kedves Laci! Sötét képekkel festettem, mert egyetlen éjszaka átértékelődött bennem az a tudat, hogy csak az a perc a biztos, amit már átéltünk. Mindig szívesen látlak és megtisztelsz, ha olvasol. Szeretettel.Lena