Szent Péter ereszén megindult az égi áldás, akárha dézsából öntenék a vizet. Lármás zuhogással mosdat hegyet, dombot, rónát. Áldás az eső a földnek, barázdát csíkoz a szántás, száraz keménységét puhává porlasztja széjjel. Cseppenként csobbanva táncol, s fürdet egész éjjel.
