Szemét nyitja az ég, tájon körbetekint. Ágakkal rajzoló hajnali zúzmara képeit bámulja, s ábrándozik megint, - miközben szálldogál csillámló hódara.
Gyöngyfényű kristályok terülnek szerteszét, fehérben fut a rét. Felhőplafonig ér a tél. Csendes a táj, nem hallani neszét, - hóba mélyedő vágy nyugalmat ígér.
