Ligeti Éva

Ősszel újra

Bohócruhába öltözik az erdő,
harsány színekkel jókedvet varázsol,
simlis tolvajként egyre csak harácsol,
nyomában a szél szertelen tekergő.

Járja az erdőt, lábánál száz bokor,
dombra fut, lohol, míg levelet kerget,
felhőt sodor, mint ki orsót tekerget,
amíg az érzés szívemben bujdokol.

Bíbor fuvallat színezi a lelkem,
fátyolérintés bizsergeti bőröm,
pataksodrású nyár emlékét őrzöm,
bár itt van az ősz, őt sosem felejtem.


2010.11.23.