[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 623
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 624

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Utolsó ég alatt
Szerző: a_leb - Hepp Béla
(12-19-2011 @ 12:16 am)

:

Porban, hidegben nektek énekeltem,
s ahol az utak összetartanak
most kopottan, kitől sem érdekelten
ülök egy hűvös kőkereszt alatt,
ketten dőlünk a véres alkonyatnak,
itt és most mindkettőnk másért retteg.
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.

Neked is szóltak a dalok ezerszám
s te mind pirulva, hálás szemekkel
fogadtad. Haszontalan lett a szerszám,
egy összetört, fagyba fordult reggel
otthagytalak, írásaim maradtak
bérnek, s te könnyeid visszavetted.
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.

Hajnalonta, ha hazatántorogtam
vérző sebekkel lélekben, testben,
fiad lehettem újra, a karodban
minden fájdalmam elfeledhettem.
Nem térek vissza, ha összeraklak,
szívem fájó emléknek teremt meg.
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.

Izzó szavakból kovácsoltam fegyvert
kardnak, hogy helyettem küzdj a harcban,
erőm sem maradt, az idő is megvert,
a plakátokon ma másik arc van,
oly messze már... a régi várfalaknak
ormain zászlót miért keressek?
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.

Egy út maradt. A csillagok fölött majd
az ítélő szemébe nézhetek,
a múltam odalent megszürkült ködöt hajt,
s a hang belül szólal meg: vétkezett...
az utolsó fát így énnekem faragtad,
még felnézve látom a keresztet,
én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.





(176 szó a szövegben)    (1042 olvasás)   Nyomtatható változat


a_leb: (12-19-2011 @ 02:30 pm)
Köszönöm, hogy olvastál, izike. aLéb

a_leb: (12-19-2011 @ 02:37 pm)
Kapitány köszönettel ovastam elemző hozzászólásodat. Örülök, hogy itt láttalak, megtisztelsz. aLéb

trendo: (12-19-2011 @ 06:09 am)
Nagyszerűen felépített, klasszikus szépségű, súlyos veretű vers. Szívből gratulálok a megírásához.

pirospipacs: (12-19-2011 @ 07:40 pm)
Önvád, kudarc, feladás, elégedetlenség. Bűnös vagyok-e? Mind azok vagyunk, és örök elégedetlenek. Vannak elődök, akikre mindig is fel fogunk nézni, és hisszük, mert hinni akarjuk, hogy Ők jobbak voltak. Mélyről jössz aLéb, és mélyre érkezel. Mégis, oly magasságokat érintesz szavaiddal, lelkeddel, hogy oda felkapaszkodni kevesek tudnak. Neked, ez is megy. Lehet, hogy nem kellett volna szólnom, csak mozizva olvasgatni. :(( Ölellek: pipacs

Julianna: (12-19-2011 @ 07:41 pm)
Nagyszerü vers! Imádom, mikor az ember annyira bele tudja magát élni az olvasmányba, hogy elfelejti érzékelni a külvilágot. ... "én elbuktam, Te fel sohasem adtad"...Tetszik, ahogy ezt a gondolatot kifejted, hangsúlyozod. Gratulálok! Szeretettel: Edit.

Malan: (12-19-2011 @ 07:53 pm)
Nagyon szép a versed. Tökéletes a forma, mély a tartalom. Sok mindent sejtet, de mégis nyitott. Csatlakozom az előttem szólókhoz! Gratulálok! Üdvözlettel: András

a_leb: (12-19-2011 @ 09:04 am)
Köszönöm, hogy olvasol, Gyula, mindig öröm a véleményedet látni az írásom alatt. aLéb

vorosliliom: (12-19-2011 @ 10:43 pm)
Mintha léleklombjaid csöndavarba hullnának, Béla, és hol nyomorrá bénítva vádol az emlékezet, hol pedig a láthatár pereme ég retinádon. A strófánkénti sorismétlések pedig külön varázst kölcsönöz versednek. Bár szilánkos indaként kúszik szívem körül ez a tövissel fojtó sóhajhurok, versed szépsége vitathatatlan. Gratulálok! Dana

hzsike: (12-19-2011 @ 10:48 am)
Megrázóan szép a versed kedves aléb! Megint, olyan borsócskák futkosnak érzés kísérte soraid olvasását. A belenyugvás? Az elfogadás? A miértek? Talán ezek jöttek át kissé kesernyés-szomorkás hangulatú gyönyörű versedből. Nagy szeretettel olvastam:Zsike

a_leb: (12-19-2011 @ 11:36 am)
Zsike, talán a miértek, az érzések csendes lázadása. Köszönettel láttalak itt :-). aLéb

_zizike_: (12-19-2011 @ 12:43 pm)
Olvastalak, de most nem találok szavakat. Gyönyörű, nehéz vers. szeretettel: izike

Captnemo: (12-19-2011 @ 12:51 pm)
A szerkezete a versnek, a tartalma, a forma, a visszatérő sorok, mind-mind erősíti az egyre fokozódó feszültséget, amelyet a végén sem oldasz, csupán egy lehetséges megoldást vázolsz, de az olvasóra bízva, miképp rakja öszze magát a vers..ben,re? Valamelyik igaz! Gratula!

stando: (12-20-2011 @ 07:20 am)
Hogy számomra könnyen befogadható vers lenne ez, nem mondhatom, Béla. Ízlelem, miközben forgatom, de azt nem tagadhatom, mégis szeretemvers lett belőle. :) Gratulálok. Ági

a_leb: (12-20-2011 @ 08:57 am)
Pipacs, dehogynem :-). Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataidat. aLéb

a_leb: (12-20-2011 @ 08:58 am)
Edit, nagyon köszönöm, hogy itt jártál! aLéb

a_leb: (12-20-2011 @ 08:59 am)
Köszönöm a szavaidat, András. aLéb

a_leb: (12-20-2011 @ 09:01 am)
Dana, mindig nagyon szépen szólsz a versekhez, itt is, az én írásomnál, magban is alkotás a hozzászólásod :-). Nagyon szépen köszönöm. aLéb

a_leb: (12-20-2011 @ 09:02 am)
Nagy örömmel láttalak, Csaszti! aLéb

a_leb: (12-20-2011 @ 09:05 am)
Igazad lehet, Ági, már a befogadhatóságot illetően. Én is többször elolvastam, igyekeztem kívülről. Azt nagyon szépen köszönöm, hogy mégis szeretedvers lett :-). aLéb

Si: (12-20-2011 @ 10:55 am)
Megbánás, hit és kétely között vergődünk. Aki idáig eljut, soha nem tudja végleg feladni. Te sem. "a plakátokon ma másik arc van, oly messze már... a régi várfalaknak ormain zászlót miért keressek?" Néha így érezzük, de ott a "miért"!

a_leb: (12-20-2011 @ 11:11 am)
Klárika, nagyon nagy örömmel láttalak itt!! Igen, így van, a hit és a kétely a két legnagyobb erő, ami visz tovább minket, pontosan ahogy írod: az örök miértek. Nagyon köszönöm, hogy olvastál, és itt hagytad a véleményed. aLéb

csaszti: (12-20-2011 @ 12:22 am)
Nagyon jó ez a vers, mély tartalom. Örülök, hogy olvashattam!

lena1: (12-21-2011 @ 06:12 pm)
itt hagyott szavaink az idővel haladnak s mivel az idő folytonossága a végtelenbe ér, így szavaink is örök halhatatlanok maradnak. Nagyon szép ez a vers is kedves Béla! Szeretetttel Lena

szilfer: (12-21-2011 @ 11:04 am)
Kedves Béla, versed egyik nagy erénye, hogy mondanivalóját az olvasó is formálhatja, saját egyéniségére szabhatja. Nyitott maradt a célszemély kérdése. Egyaránt szólhatnak ezek a gondolatok a Megváltóhoz, az Édesanyához, vagy a Kedveshez, attól függően, hogy kivel szemben vétkeztem, de akár a másik, a jobbik énemhez is - talán azzal szemben van a legnagyobb adóságunk! Képeid igen kifejezőek, a forma tökéletes, A refrén igen jó ötlet volt, mert nemcsak nyomatékosít, de dalszerűvé - bűnbánati zsoltárrá - is tette komoly témájú-hangulatú versedet. Gratulálok! Üdv, Feri

Anna1955: (12-22-2011 @ 09:48 pm)
Sokszor visszatértem már a versedhez, és bármit is akartam ideírni, valahogy mindig más lett, mint az érzés, amit versed olvasása indított el bennem... Számvetést éreztem, aminek igazi mélységét az utolsó órámban fogom igazán megérteni, átérezni... Köszönöm az élményt. Szeretettel olvastalak: Anna :))

Kankalin: (12-25-2011 @ 01:53 pm)
Azt hiszem, a legbüszkébb nyertesek és a porban fekvő vesztesek közé tartozol egyszerre. Kíméletlen dolog a kettő közt egyensúlyt tartani, de fájdalmas gyönyörűség is, avagy gyönyörűséges fájdalom. Az értékek úgy születnek számunkra, hogy ki kell taposnunk az odáig vezető utat. Szükséges hozzá ez+az: masszív túrabakancs, kötélidegek... Szerintem a felszerelésed rendben. Előtted az út, ha egy, akkor hajrá! :) Nagyon jó a vers, tanulságos. A záró két sorok a valóságba taszítóak, ami köztük található, az őszinte, fondorlatos szövevény. Nekem nagyon tetszett, van itt mit tanulni minden szempontból. :) Szeretettel: Kankalin

a_leb: (12-25-2011 @ 11:36 am)
Így van, Feri, mindig önmagunk adósai maradunk, énbennem ez is az emberség egyik ismérve. Aki em, annak lelke rajta... Köszönöm értékes soraidat! aLéb

a_leb: (12-25-2011 @ 11:40 am)
Léna, a halhatatlanság csak az idővel együtt nyer értelmet. Köszönöm a véáleményed. aLéb

a_leb: (12-25-2011 @ 11:43 am)
Bizony Anna, mindig más, mert a pillanatok nem statikusak, csak az, ami megmarad bennünk belőlük. Alakulunk folyamatosan, percről percre. Számvetés? Az is mindig ott van, csak talán ilyenkor év vége felé erősebb az emberben, és hogy mikor látjuk visszafordíthatatlannak a dolgainkat, abban is teljesen igazad van: az utlsó órában. Ma még széles a világ előre is, vissza is :-). Nagy örömmel láttalak a versnél, köszönöm szépen. aLéb

Attila61: (12-25-2011 @ 12:36 pm)
Béla! Nagyon keserű mondandót hordozott a versed számomra, természetesen belőlem fakadt és nekem jött így át. Egyfajta vizsgálatra késztetett. Én is elbuktam? A költő saját érzései így válnak tanulsággá az olvasóban. Nem nem buktunk el, úgy érzem. Te remek költő lettél, én pedig képes vagyok a hibáimmal segítségeddel újra és újra szembenézni, amiért köszönettel tartozom Neked! Baráti jobbom! Attila!

a_leb: (12-28-2011 @ 04:49 pm)
Attila.köszönöm szépen, azt gondolom, a versekben önmagunkkal kell valóban szembenéznünk, akkor tudjuk megélni igazán. aLéb

a_leb: (12-28-2011 @ 04:51 pm)
Köszönöm szépen a véleményedet, Kankalin! aLéb

  

[ Vissza: a_leb - Hepp Béla | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.22 Seconds