Völgynapi emlékek
Völgynapi emlékek
Még kábult a fejem, mámoros,
még zsibong a lelkem, tán álmodok?
De nem! Hiszen igaz volt minden.
Közösen éltük meg e pár napot, igen.
Lelkesek voltunk, önmagunkat adtuk,
verssel, prózával nézőt hívogattunk.
Fáradt a reggel, de szívünkben ott a láng,
őszintén vallottunk írásra mi inspirált.
Stúdióban ültünk, mi ez, ha nem csoda?
Produkciónk szállt az éterben tova.
Pezsgőhöz vörösbor fokozta a mámort,
Baráti közösséget imigyen kovácsolt.
Hűvös délelőttön a tegnap sikere melegít,
s közben hallgattuk a győztesek verseit.
Vége sajnos a csodának, készülünk az útra.
De ígérjük, hogy jövőre itt leszünk újra.
Budapest, 2009. augusztus 18.
|
|