Gondűző
Gondűző
Éreztem, hogy ma írnom kell.
Gondolatok táncoltak a lelkemmel.
Most, hogy papírra lejegyzem ezeket,
érzem megnedvesítik a szememet.
Nem! Kérlek ne hidd, hogy sírok,
csupán az érzelem miről írok,
oly’ légies és annyira könnyed.
Neked is kicsordulna a könnyed.
Ha majd e verset olvasod,
és a soroktól az arcod felragyog.
Érzem, lelkedbe nyugalom költözik,
amely a bánatod felett őrködik.
Érintsen meg az érzelem!
Ennyi a célom csupán énnekem.
Megnyugvás üljön ki az arcodra,
gond, és bánat álljon a sarokba.
Budapest, 2011. július 30.
|
|