| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Körforgás
Szerző: winner - Máté László
(09-14-2011 @ 07:00 pm)
:
Körforgás
Napok óta erős szél fújt és ennek köszönhetően a sárga porzók könnyedén megtelepedtek a termősvirágzat kárminvörös gubacsain. A szél megcsavarta az öreg fa ágait. A levelek sóhajtva susogtak a kora tavaszi napsütésben, majd egy újabb szélrohamnak már nem tudott ellenállni az egyik kiálló ág és a kocsányon logó gubacsok egy részét a földre hullatta. A kis gubacsok a lendülettől szanaszét gurultak. Az egyik egészen a lejtő széléig jutott, ahonnan tehetetlenül bukdácsolt le a völgybe, míg a rét közepén meg nem állt.
A verőfényes délelőtt egy lovas csapat tűnt fel a dombtetőn. Vidáman vágtattak a rét közepére és ott táncoltatni kezdték a lovaikat, nagyokat kurjongatva. Az egyik legény nagyot ugratott lovával, és a leérkező állat patái a földbe préselték a fűben megbúvó kerek gubacsot. Mikor elfáradtak leszálltak a lóról és letelepedtek a fűbe.
– Kimelegedtem – mondta az egyik vitéz. – Milyen jó lenne itt egy árnyékot adó fa. Olyan ni, mint ami ott van a domb tetején.
– Bizony komám az most igen csak jó volna – válaszolt az egyik társa.
Amint kifújták magukat, újra lóra kaptak és elvágtattak. Igaz ebben az is közre játszott, hogy a távolból mennydörgés jelezte, itt bizony nagy vihar várható. Nem is telt bele fertály óra és az elvágtató lovasok nyomában olyan zápor söpört végig, hogy az állatok riadtan bújtak a vackukba.
Először csak egy kis hajtás dugta ki a fejecskéjét a földből, majd a kedvező fogadtatást látva, na és persze a napocska, a nedves talaj hatására gyors növekedésnek indult. A következő nyarat már mit formás csemete köszöntötte. Az évek múltával a kis platánfa igen csak megnőtt, terebélyes koronája lett és a vándorok, mint egy zarándokhelyet úgy keresték fel, hogy megpihenjenek a hűs lombok alatt.
A domboldalon álló öreg fát rég kivágták, mivel kiváló bútort lehetett belőle készíteni, azonban ezt a völgyben állót nem engedték a falubeliek.
* * *
Ez a nap a régmúlt időket idézte. Napok óta erős szél fújt és ennek köszönhetően a sárga porzók könnyedén megtelepedtek a termős virágzat kárminvörös gubacsain. A szél megcibálta a rét közepén álló öreg fa ágait. A háromszögletű karéjokra tagolt levelek susogva sóhajtoztak. Egy lecsapó szélroham kitépett a levelek közt megbúvó és kocsányon logó gubacsokból néhányat. Felkapva olyan erővel repítette magával, hogy az a domb teteje melletti út mellett hullt a földre. Egyszer csak egy nyitott terepjáróból, kurjongató fiatalok hajtottak le az útról és a gépkocsi széles kereke a talajba préselte az egyik beporzott gubacsot. Nevetve ugrottak le a kocsiról, kacagva táncoltak majd mikor elfáradtak, lefeküdtek a fűbe.
– Milyen meleg van. – mondta egy szőke lány. – De jó lenne egy jó nagy terebélyes fa. Olyan, mint az az öreg platán ott lent a völgyben.
– Nagyapám mesélte, hogy valamikor itt fent a dombon is állt egy hatalmas platánfa, csak kivágták. De talán egyszer újra nő itt is – válaszolt mosolyogva egy fiú, majd szeme az égboltot kezdte pásztázni.
– Azt hiszem jobb, ha megyünk. Nézd, milyen vihar készülődik – mutatott a horizontra.
A társaság tagjai jókedvűen ugráltak fel a kocsira. A sofőr nevetve nézett a távolba.
– Jön a vihar. Lehet, pont ez kell, hogy kicsirázzon egy új fának a magja – mondta és jókedvűen kormányozta az autót az útra, majd sebes iramban elhajtottak a város felé. Alig tűnt el a robosztus terepjáró hatalmas vihar söpört végig a tájon. Pár héttel később egy kis hajtás dugta ki a fejecskéjét a földből.
Így zajlott ez évmilliók óta, miért most változna meg a világ?
Budapest, 2011. május 20.
(600 szó a szövegben) (941 olvasás) 
Samway: (09-14-2011 @ 08:42 pm) Milyen igazad van :))
estelente: (09-14-2011 @ 09:58 pm) Bárcsak... Üdv! estelente
Teru: (09-15-2011 @ 01:22 am) Kedves Laci, rengeteg gondolatot inditottál útnak bennem soraiddal. Igen, ilyen a kőrforgás, de néha az emberi kéz is belesegit. Pl. Nekem van egy egy szép kis fám amelynek a mamája a budapesti Duna partján ad árnéykot a csókolodzó pároknak:-) Hogy hogyan? Loptam egy kis magot a csörgőfáról:-) Köszönöm hogy ilyen elevenen visszaadtad.
Szeretettel Teru
naiva: (09-15-2011 @ 07:34 pm) Szép történet a folyamatosságról, arról, hogy "az élet utat tör magának". Puszi!
fényesi: (09-15-2011 @ 07:40 am) A világnak ez a része nem is változik. Mag-cserje-fa. Minden más. üdv. J.
winner: (09-15-2011 @ 09:43 pm) Józsi! A természetnek van igaza, nem nekem.
winner: (09-15-2011 @ 09:44 pm) Bárcsak?
winner: (09-15-2011 @ 09:47 pm) Kedves Teru!
Vigyázz a kis fádra. Benne van az egész bolygó ereje. Az ember is a bolygó része, pedig de sokszor ki akarja vonni magát ebből.
winner: (09-15-2011 @ 09:49 pm) János! Ez a virág rendje. Nem? Mi emberek akarjuk felborítani.
winner: (09-15-2011 @ 09:51 pm) Zsuzsi! A körforgásról szól, melynek mi is része vagyunk. Repuszi.
Anna1955: (09-18-2011 @ 09:43 pm) Nagyon tetszett Laci. De ezzel nem mondok újat....)))) Szeretettel ölellek: Anna :)))
|
[ Vissza: winner - Máté László | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
