Néha elvesztem a fonalat és megroppanok a súly alatt. Hallod bús szívem ritmustalan, csúf dallamát, kellek-e még valaha, valakinek, itt vagy odaát? Mindenki elment aki jött, senki sem könyörgött. Most fájlalom, hogy élek és félek, tudom egyszer még bánom majd-e beszédet, feloldozást tőled remélek...
