Elmúlt...

A pillanat már rég nem él,
csak papírfecnit fúj a szél.
Távol a hang, egy arc beszél...
s lassan eloson az éj.

Álomkép volt, vad tánc csupán,
sok eltékozolt délután,
mely ködbe vész most oly sután...
mosolyog a Nap... bután.

Ott üres pad, itt hideg kő,
langy, kihűlt kávé, zord idő.
Silány szavak, vacak jelen,
szerte foszló érzelem...

Csak szilánkok, törött pohár,
asztal felett a csend szitál,
régi tegnap, széthullt a kép...
egy emlék most a múltba lép.