... evezz csak tovább...!
Láttad már ahogyan a köd messzire viszi a közelséget, és elnyeli a tájat...? vagy miként megcsillan a hó a napsütötte hegyek kéklő ormán...? Ott voltál amikor a völgy kivirágzott...? esetleg emlékszel a napkeltére a tengernél, midőn a vízből lassan kiemelkedett, mint egy izzó gömb. S a napnyugtára a dombok között emlékszel, hogyan tűnt el a fénye egy teljes éjszakára? Tetszett ahogyan a szivárvány átölelte a láthatárt, vagy mikor megcsillantak a tó vizén a napsugarak? Hallottad már a nádas susogását, vagy láttál vizimadarakat egyszerre felrepülni?
Megfogtad már szemeddel a teliholdat a folyó felett ezüst palástjában, vagy a milliónyi csillag vakító fényét? Érezted a forróságot mezítelen talpaddal a homokon... és arcodon a Nap gyengéd simogatását? Halgattad a madarak énekét, vagy az esőcseppek koppanását az ablakpárkányon...? a vízesés moraját, meg a folyók zúgását? Álltál már szakadó esőben arcodat az ég felé fordítva, s hallottad a szél suhogását amikor a fák lombjait összekócolja?
Ijedtél már meg a jég rianásától, és csodáltad a jégvirág csillogását az éjszakában? Sétáltál világító lampionok alatt a városi forgatagban, és a neonfények áradatában? Gyalogoltál sötét erdei utakon, amikor csak a szentjánosbogarak világítottak? Süppedtél már térdigérő ropogós hóba, és siklottál valaha is a hűs havon? Vagy izzadtál rekkenő melegben a betonjárdán... s mentél végtelen utakon? Hűsöltél-e forró nyári napon a fák lomjai alatt... szedtél-e hatalmas csokor mezei virágot? Féltél-e az ég dörejétől, és a villámok cikázásától... és estél-e ámulatba félelmetesen szép viharfelhőktől?
Megcsodáltad már a táncoló északi fényt a hófödte táj felett...? s figyelted, ahogyan a szél felborzolta a víz felszínét? Hagytad már, hogy lágyan elringasson egy folyó? Láttad a homokdűnéket a sivatagban, és a korallok vakító fehér csipkeruháját az óceánban? Érezted orrodban a fű finom illatát... figyelted a lassan kibonló virágszirmokat? Fényképeztél le szemeddel egyetlen esőcseppet, vagy állítottál meg pillanatot azért... hogy tovább élhess a csodában? Szerettél volna szállni a sasokkal...? s néztél magas hegytetőről szakadékba... és féltél már rettenetesen félhomályban? Száguldoztál-e végtelen utakon...? másztál-e meredek sziklafalra? Indultál-e el valaha világgá, hogy elmenj oda, ahol már semmi nincs... azért, hogy megnézd a világszélét, és lelógasd a lábad a semmibe? Vagy szerettél volna egyszer is a fecskékkel délre szállni, és sajnáltad-e a kóborkutyát, esetleg féltetted-e a macskát a háztetőn...? netán engedtél szabadon kalitkába zárt madarat ?
Engedted valaha is, hogy igazán szeressenek... s szerettél már úgy, ahogyan szeretnél?
Ugye életedben, vagy gondolataidban, mindezt megtetted már...? és pontosan emlékszel mindenre. Mennyi szép emlék, és még mennyi lesz, ha nem csukod be a szemedet... és nem zárod be a szívedet... vagyis... ha nem húzod be az evezőket.
Evezz csak tovább bártan...! végtelen vizeken...
|
|