Szivárványszín lelkem lassan megfakult, néma sóhajokban szürke porba hullt. Ezüst palástjával borítja a Hold... kristálytiszta kincsem, amely sosem volt.
Pókhálón font vágyam elszakadt már rég, nem foltozta senki tépett köpenyét. Átvirrasztott éjek, édes képzetek, maradjon a titkom most már véletek!
