Lángrózsáktól pattog a parapet, fülemben duruzsol a dal, - ringató semmi ez - de nem zavar. Nincs bennem se rossz, se jó, - pihen a gondolat - holnap tovább boncolom, de ma nem fojtogat. Látod? Mily kevés kell nekem, - beérem azzal is - ha nem bánt semmi sem, - tán egy kicsit hamis - mégis úgy alszom el, hogy testemhez, lelkemhez, a hideg, - ma - már nem érhet el, mert - paplanom - melege átölel.
