Nézd, hogy gyilkolja a szél a fákat... - hol tavasszal még fészket ringatott - most porhóba fulladnak a száraz ágak, fájós törzsük jajgatva ropog. Sehol egy madárdal, vagy szikrányi élet, a kegyetlen vihar csak kotorva tép... - arra gondolok, mennyire vérzett - sodorja magával az utolsó reményt. Nem emlékszem arra, milyen volt szeretni, - csak rémlik, hogy ragyogtak a csillagok - megfakult bennem a teérted remegni... - akkor is vihar volt - mégis itt vagyok.
