Cím: Úton vagyok... Szerző: Pirospipacs - Nagy Ilona (03-03-2012 @ 01:30 pm)
:
Úton vagyok...
Most is valahol úton vagyok... Megyek, s időnként nagyon fáradt a lábam. Feltörte már a sok cipő, melyeknek talpát rongyosra koptattam. Hová megyek...? Ki tudja, de megyek, mert valahol biztosan vár még rám valami. Mennyi úton jártam már... hegyre fel, völgybe le, végig a gesztenyesoron, a liget fái alatt, s át, a síkság unalmas útjain...
Néha tennem kellett egy-két kanyart, és olyan is volt amikor a fékre léptem, hogy megálljak, vagy visszaforduljak. Időnként rátapostam a gázpedálra, hogy el ne késsek... Mégis, oly sokszor késtem le fontos dolgokat, és egyszerűen nem vettem észre, az útszélén szétszóródott papírfecniket. Előfordult, hogy virág helyett bogáncsokat szedtem, melyek véresre szaggatták tenyeremet. Néha persze bekötözte valaki, de legtöbbször csak lassan gyógyuló, heges seb maradt a helyén. Sokszor égette vörösre a bőrömet a nyári nap, és szárította ki a kegyetlen szél. Cserepes volt a szám a láztól, és bedagadtak a szemeim a könnyektől. Fájtak a vállaim a rárakodott terhek súlyától, és amikor lehajoltam, előfordult, hogy nem tudtam felegyenesedni. De úton vagyok...
Tudom, hogy tovább forog a föld, és egyszer megpillantom majd azt a holdat, amelyiket keresem. Akkor majd újra hazaérek, és azt mondom... Itthon vagyok...! Addig pedig csak lépegetek, előre és hátra, s várom azt a hajnalt, amelyik rám vetíti fuksziaszínű bíborát...
Még a régi úton járok, de vettem új cipőt, esernyőt, és viharkabátot. Egyszer majd, újra hazatalálok...
2010. Ősz.
(223 szó a szövegben) (973 olvasás)
a_leb: (03-03-2012 @ 02:22 pm) Mindig hazatalálsz, Pipacs, ennek a tanúsága ez a remek írás is. Az Út, az sosem fogy el. de ott láttam az otthont a papírfecnikben, a cipőkben, a viharkabátban és a könnyekben is. Hazatalálsz. Élvezettel olvastalak.
aLéb
toni1: (03-03-2012 @ 03:26 pm) Kedves Pipacs! Megértem versedet, gondolataidat, a keresésed oka is más, és azt is hogy a keresésed célja, az "otthon", sincs helyhez kötve. Talán azért is mert mostmár negyvennégy éve, én is mindig úton vagyok. Nállam azonban az az érdekes, hogy én mindig a hazafelé vezető úton vagyok, csak azt nem tudom, mikor leszek, és hol, otthon. Minden évben többször pakolunk, megyünk haza.10-15 napot otthon vagyunk, pakolunk, megyünk visszafelé, ismét haza. Több mint félmillió kilómétert megtettünk, de még mindig nem értünk haza. Csak megyünk, úton vagyunk. Lehet,hogy majd valamikor, valahot találkozunk...
üdv Tóni
pirospipacs: (03-03-2012 @ 03:36 pm) Örülök, aLéb, hogy ezt is olvastad. Bizony, az otthon nem mindig hely kérdése. Néha, amikor itthon vagyok, akkor is otthontalannak érzem magam. Ki tudja miért? Azt hiszem, rájöttél. :))) Ölellek, pipacs
pirospipacs: (03-03-2012 @ 03:38 pm) Én őszintén remélem, kedves Tóni, hogy egyszer majd valahol találkozunk. :) Te itthon leszel, és pedig addigra otthon leszek, valakinek a szívében. :) Hiába, az út előttünk van, ki tudja meddig megyünk, de még megyünk... Köszönöm, mélységesen emberi, őszinte szavaidat. Ölellek, pipacs :)
sodrelap: (03-03-2012 @ 05:57 pm) "Még a régi úton járok," Az útkeresés mindenkit utolér egyszer, szépen fogalmaztad meg, hol jársz, hol tartasz.Én valamikor ezt gondoltam erről a kérdésről:A járt út megkopott…
A járt út a legbiztonságosabb
e mondás számomra már fogalom
ámbár szörnyű nagy ott a forgalom!
Járatlan a legkockázatosabb
ma már ezt az utat is vállalom
tán kisebb teher lesz a vállamon!
(Erdős Pál Attila)
Ölel: Pali
pirospipacs: (03-03-2012 @ 06:18 pm) Tudod, kedves Pali, már én sem szeretem a nagy forgalmat, és a virágok is leginkább a szűk kis mellékutcákon nyílnak, meg a határutakon. :))) Hogy hol is tartok? Na, ez a nagy kérdés, számomra is. :) Köszönlek, ölellek, pipacs :)
lena1: (03-03-2012 @ 06:32 pm) Egyszer mindannyian hazatalálunk drága Pipacs!
Nagyon szép gondolataid mindig szeretettel olvasom:)
Ölellek. Lena
hzsike: (03-03-2012 @ 06:47 pm) Jaj kedves Pipacskám, már megint annyira jól megírtad, hogy öröm volt olvasni. Rengeteg "ismerős" dolgot találtam én is szavaid, mondataid között.
Ez a sorod teljesen elbűvölt, hát fel a fejjel előre lesz még szép jövő!!!
"Még a régi úton járok, de vettem új cipőt, esernyőt, és viharkabátot. Egyszer majd, újra hazatalálok..."
Szeretettel olvastalak most is:Zsike
pirospipacs: (03-03-2012 @ 06:59 pm) Drága Léna, még egy kicsit időznék, a nagy hazatalálás előtt, itt, ezen a tyúkszaros úton, de már mindenre felkészülten. :) Köszönöm, meleg, szerető szavaidat. Ölellek, pipacs :)
Lyza1: (03-03-2012 @ 07:00 pm) Drága Pipacska!... Megfogalmaztad az otthon jelentőségét, mert ott van, ahol szeretnek, nem mindig a hely a fontos. Remek írás, mint mindig! Örömmel olvastalak! Lyza
pirospipacs: (03-03-2012 @ 07:01 pm) Zsikém, kedves! Tudod, már felöltözködtem, nehogy meglepetés érjen... :)) Az élet, nagy tanító mester, mégis mindig ösztönöz bennünket, a továbbiak megélésére. Hálásan köszönlek. pipacs :)
pirospipacs: (03-03-2012 @ 07:05 pm) Talált, süllyedt, drága Lyza! :))) Örömmel tölt el, hogy ennyire ráéreztél, köszönöm. Ölellek, pipacs :)
Summer: (03-03-2012 @ 07:43 pm) Egyszer talán, a remény hal meg utoljára. Ismerős érzés. Ölelésem. Zsu
pirospipacs: (03-03-2012 @ 08:19 pm) Tudod, Zsu, az embert mégis a remény tartja az úton, menni kell. Megéltem már sokat, de remélem, még tartogat szépeket számomra az élet. :) Ölellek, pipacs
Julianna: (03-03-2012 @ 09:48 pm) Pipacskám, életünk abból áll, hogy mindig úton vagyunk. Valamikor reménykedtem abban, hogy egyszer otthon leszek, sok útat bejártam, évtizedek elteltek, azonban még újabb út lehet előttem... Olvastalak, és jöttek a gondolatok... Szeretettel: Edit.
pirospipacs: (03-04-2012 @ 08:09 pm) Edit, kedves, nem lep meg, hogy volt mire visszagondolnod, no meg előre is. Igen, az út végtelen... egyenlőre. :))) Köszönöm, értékes szavaidat. Ölellek, pipacs
pirospipacs: (03-04-2012 @ 08:10 pm) Mindkettőt köszönöm, kedves Vel. :)) Ölellek, pipacs
Velina: (03-04-2012 @ 10:30 am) jó utat...tetszik írásod...
Malan: (03-04-2012 @ 11:58 pm) Miközben olvastam a soraidat, Arany János: Epilogus című verse jutott az eszembe. Jó írás, tetszett! Nagyon nehéz életet mutat be és remélem, hogy most már jönnek azok a szép pillanatok, amiket remélsz, amikre vágysz. :-) Üdvözöllek: András
pirospipacs: (03-05-2012 @ 05:33 pm) Kedves András, azt hiszem szinte mindannyian éltünk át hasonlókat. Ez is életünk része volt, de mindannyian arra várunk, hogy dob még szebbet is a sorsunk. Köszönettel ölellek, pipacs :)
pirospipacs: (03-05-2012 @ 05:35 pm) Hát, Erikám azért annyira nem, de leírtam. :))) Aranyos vagy, köszönöm! Ölellek, pipacs
Eroica: (03-05-2012 @ 11:17 am) Gyönyörűűűű!
_zizike_: (03-06-2012 @ 06:42 pm) Az jó Pipacs, hogy vettél új cipőt, esernyőt és viharkabátot! Az jó, mert akkor még karöltve jársz a Reménnyel. Jó utat Neked Pipacskám, ... hazáig. :) Nagyon tetszik az írásod. ölellek: izike
pirospipacs: (03-06-2012 @ 09:16 pm) Bizony felkészültem, felöltözködtem, mindenre, Izikém.:))) Mi már tudjuk, hogy kell a melegség. :) Ölellek, pipacs
|