Szélkeringőn...

Tudom, adtál olyat, mit nem érdemeltem,
- azért kaphattam, mert minden embernek adsz -
fürödtem többször is háborgó tengerben,
-  hallottam - mit elmos, sosem lesz ugyanaz,

mégis hittem - mondták - kárpótol az élet,
virágzó mederré válik a könnypatak
- gyopár is virul, bár magasak a bércek - 
és minden hegyre olvaszt jégkását a Nap.

Mert a kopasz fa is dacol a hideggel,
árva madár óvja fészkének melegét,
- de az erős szív is megszakadhat egyszer,
ezért kérdezem meg - mondd, hát még nem elég?

Mekkora súly az,  mit két váll elviselhet,
bánat-telt szekerem most merre tolhatom?
- benn - a csend, bolyongva elüti a lelket,
- künn - egy szélkeringőn sikít a fájdalom.

2012.05.13