Csak továbbálmodom…

Csak álmodoztam gyáván, nyitott szemekkel,
hogy velem ébredsz egy kócos hajnalon,
s úgy bújok karodba makrancos szívemmel,
mint folyó árad végtelen partokon,

mert veled akartam átfonni a csendet,
hogy végigsimítson szívem érfalán,
s apró gombolyaggá formázva a percet
gyöngysorként guruljon át a kisszobán,

vágytam a magasba, az égig égni el,
belőled lobogni - mert a vágy makacs -
és fészekmelegedben úgy ébredni fel,
mint tollfelhőn járó, huncut kiskamasz,

mindig küzdött bennem az örökös vadóc,
csak hazudtalak, hogy bennem énekelj,
de pernyére hajlik a leégett kanóc,
lángoldaláról csak álomkép felel…

csak képzeltelek, mégis úgy alszom ma el,
mint riadt gyermek a viharpartokon,
hisz épp attól félek, álmomban érkezel,
s ébredés helyett csak továbbálmodom…

2012. augusztus 16.