Kedves Bob! Leveled megkaptam, bár a pecsét kicsit megrongálódott, így mások is olvashatták érdeklődésed. Nehéz kérdést tettél fel, de megpróbálok röviden válaszolni. Kicsit nehéz lesz, ugyanis általában mindenütt jól érzem magam, még a turizmus által átmenetileg sűrűn lakott területeken is. Persze erre van ellenpélda is, amikor Spanyolországból szabadjegyes repülőjeggyel akartunk hazautazni, akkor megjelent mintegy száz egyformán öltözött ember és mindegyiknek egy hangszer volt a kezében. A jegykezelő már előtte mondta nekem, hogy csak a sor végére állhatunk. A gyereknek negyven fokos láza volt, mert előtte nem volt pénzem gyógyszert venni. Hiába, utolsó napon már nem szokott pénzem lenni, pedig kellene. Az is lehet, hogy nem kellett volna elmenni a bikaviadalra, de arra is azt mondom megérte. Pillanatok alatt olyan feszültséget teremtettek az arénában amilyenben eddig még nem szerencséltettem. Aztán a Mackóék adtak pénzt, hogy ki tudjunk vonatozni a repülőtérre. Majd küldjél nekik száz eurót légy szíves.  Mióta mágneskártyára küldöd az örökség hozamait, azóta jobban szeretek utazni. Különösen a mediterrán országokat kedvelem. A Bulgár tengerepartra még régen a Zizivel mentünk, tudod akkor még nem volt mágneskártyám, de útközben elromlott az önindítója, úgyhogy minden reggel be kellett tolni. Azóta eladtuk, szerencsére a zsigulinak akkor még jó ára volt. A parton a hideg sör kérdésemre mindig az " elvisz, vagy itt isz meg " kérdéssel felelt a tengerész, de miután adtunk neki egy Rubik kockát sok egy levás " itt isz meg" sört kaptunk érte. Onnan persze Isztambulba mentünk, ahogy ígértem neked és vettünk aranyat abból a pénzből, amit a CB rádiókért kaptunk, amit előtte Bécsben vettünk. Bécsbe kivittük a mamát is, mert kellett a személyek számát növelni, egyrészt a valuta miatt, másrészt meg tudod személyenként egy rádiót lehetett hozni. Nem sokat láttunk Bécsből, mert a Zizi ablaka állandóan párás volt, mikor felébredtünk. Amikor nem aludtunk, meg vásároltunk, vagy jöttünk haza. Aztán a következő évben írtam magamnak egy meghívólevelet a Jugoszláv tengertpartra, mert elfogyott a Szlancsev Brjag konyakunk, és azt mondták a szomszédban, hogy mostmár a Napóleon Konyak a divat. Eladtuk az aranyat, és nudiztunk a Krk szigeten. Akkor még tudod, sátorban aludtunk, de így is elfogyott az arany ára. Utolsó napon azt mondták a recepción, hogy még van Boravisna Taxa is, ezért a doki adott kölcsön. Volt neki miből, hiszen az asszonykája annyiért vett csak egy cipőt, ami nekünk a másfél heti ellátmányunk volt. A következő évben eladtuk a Zizit és az árából repülővel mentünk Korfura.  Sajnos ott nem találtunk nudista strandot, de így is jó volt, hiszen már megvolt a gyerek. A  tenger látványa mindig a végtelen fogalmát juttaja eszembe, egyszerűen csodálatos látvány. Neked is ajánlom a gyógyfürdők helyett, egyszer próbáld ki a tengerpartot és a déli napsütést. Szerintem ott alkotni is tudnál, a fények, az épületek, a kikötők mind mind izgalmas témák. Tudod elmúltak azok az idők, amikor még sátorral kempingeztünk, és már apartmanban laktunk. Esténként még vendéglőbe is betértünk, pedig akkor még nem kaptam tőled az örökségi ellátmányt. Nagyon megszerettem a görög konyhát, különösen a báránysültet,  a sötét és érzelemes vörös bort, a görög vendéglősöket. Tudod egy kicsi szorgalommal csak eléldegéltünk valahogy abban az időben is, és a Zizi ára nem mind fogyott el Korfun. Azután képzeld olyan történt velünk, amit sosem hittem volna. Szabad ország lettünk. Mostmár mindenki úgy megy tönkre, ahogyan akar. De az jó, hogy nem kell magamnak meghívólevelet írnom, és még az is lehet, hogy a fiúnak nem kell menni katonának. Tudod, most azon vagyunk, hogy felvegyék egyetemre. Remélem mire nyáron eljössz, akkorra már túl leszünk ezen.
Tudod nálunk most szabad választások is vannak. Pontosan úgy, ahogy Szathmári írta a Kazohíniában. Az egyik csapat köröket rajzolt a homokba, a másik pedig azt áthúzta és négyzetet rajzolt. Rajzolás közben mindig köpködtek és fenyegetőztek.
Azért szerencsénk is van, hiszen már nem a Szovjetunióból kell vásárolnunk a technikát. Ennek köszönhetően voltam nemrégen Canadában tanulni. Ott is nagyon jól éreztem magam. Valahogy nem volt stressz és gond, csak a tanulás. Az meg jól ment. Elég jól szervezett ország, bár látszik rajta, hogy kevés a múltja, inkább természeti kincsei vannak, mint hagyományai. Anglia viszont igen hagyománytisztelő ország. Azt hiszem erre büszkék is. A több száz éves fagerendákat nem dobják ki, hanem beépítik a mennyezetbe. Látszólag úgy néz ki, mintha szerves része lenne az épületnek, ha jobban megfigyeled akkor jössz csak rá, hogy nem az tartja a mennyezetet, hanem fordítva. El kell mondanom, az új stílus sajnos oda is betört. Londonban már csak üvegpalotákat építenek. Ez nem is lenne baj, de a Temze partján  a Tower Bridge mellé talán nem kellene. Az üveg, acél palotáknak próbálnak különleges formát adni, például cukorsüveg, hagymakupola, és mások. Azt hiszik, ettől szebb lesz. Sajnos nem. Az emberek rendkívül kedvesek, és segítőkészek mindkét angolszász országban. Olyan érzésed lesz ha kilátogatsz, hogy a híres magyar vendéglátás csak a könyvekben  és hagyományainkban létezik. Ebben sajnos sokkal előrébb járnak, hiába mondunk bármit is magunkról. Szinte kézzel tapintható a tisztesség ezekben az országokban. Mindent tisztelnek, amit mi kevésbé. Rendőrt, szabályokat, egymást, vezetőiket. Az időjárás télen Angliában sokkal kellemesebb, szinte tavasz van egész télen a mi fogalmaink szerint. A Fox Innben nagyon finom söröket és steaket szolgálnak fel. A nyugdíjasok motorkerékpár klubot alakítottak, és minden kedden a Fox Innben ebédelnek. Nem lehet megállapítani, a motor öregebb, vagy a gazdája. Azonban a gazda is és a motorkerékpár is kiválóan van karbantartva. Csillognak, villognak. Hetven nyolcvan éves embreket képzelj el bőr szerelésben, csizmában, jókedvvel, és sörrel a kezükben. Remélem kedves Bob, fotókat is tudok küldeni majd. Technikailag jól állunk, hiszen az internet, és a számítógépek operációs rendszere olyan mint bárhol a világban. Azt hiszem már nem pecsétes levélben fogok válszolni, hanem virtuálisan. Tudod, így minden sokkal gyorsabb, még a szerelem is, meg a cikkírás is.
Mindent mérlegre téve azt kell mondanom neked, Róma, London és Budapest a legszebb városok. Élni pedig egy angliai kisvárosban szeretnék, egy görög nyaralóban tölteném a teleket. Todod azt is olvastam az emberi szenvedések többségét a vágyak okozzák. Ezért ilyen életkilátásokra nem nagyon vágyakozom. Az Alföld időjárása télen olyan mint Anglia, vagy Canada. Nyáron a Hortobágyon pedig úgy süt a nap, mint Görögországban. A bárány pedig nem csak sütve jó, hanem pörköltnek is, a változatosság kedvéért pedig időnként elfoglalom a konyhát. Tudod, ebben a korban már ez jelenti a változatosságot.
Remélem levelem jó egészségben talált,
Kívánunk jó egészséget a továbbiakban is.
Add át üdvözletünket  Manci néninek és
vegyél meleg ruhát ebben a zord időjárásban.
A pénzről nem kell írni, elég csak ha küldöd,
írni viszont írhatsz a leányokról, szívesen olvasnánk.

Hortobágy.
2006 március 5.

Vidéki rokonod, László