Nincs már lelkem írni március haváról,
Temetett hóvirág, március havától.
Üres koporsóm már temetőre készül,
Tartom még magamat hóvirág vitézül.
 
Bókoló fejemnek hóvirág ív bája,
Holdsugárral festett földre hajló pálya,
Végtelenbe hajlik minden kezdet végül,
Minden hóvirág lesz, emlékünk jeléül. 

Napnak év óráját megállítanám még,
Márciusi széllel versenyt kiabálnék,
Földre hajló ágak egyenesednének,
Napsütésre földek engem megkérnének.

Emlékezet óta nyílik kicsi virág,
Széllel szemben állva előttem a világ.
Márciusi szélben azt suttogom én is,
Emberemlékezet leszek talán mégis.