Minduntalan felmerül a kérdés, létezik-e a világ, amikor én már nem vagyok. Az első válasz egyszerű, hiszen vannak akik elmúltak, a világ mégis olyan, mint ami van, létezik, csupán annak számára nem érzékelhető, aki már, vagy még nincs közöttünk. Ebből azt következtethetjük ki, hogy létezhetnek más világok, csupán azokat nem tudjuk érzékelni. A világ szóban benne van a végtelen fogalma, legalábbis a magyar érzi benne, ezért nehéz azt feltételezni, hogy több is létezhet, de a matematika ezt el tudja fogadni. Mivel világunk végtelen, bárhol állunk benne, ugyanazt látjuk, ugyanolyan égitestek, csillagok halmaza érzékelhető, ebből az is következik, az út egy másik világba  teljességgel járhatatlan, hiszen bármilyen végtelen időn keresztül haladnánk is, maradnánk a saját világunkban, annak határát sohasem érnénk el. A féreglyuknak nevezett átjárók csak a mi világunkba vezetnek, bár esetleg jelentősen rövidíthetik a kirándulások időtartamát. Mondanivalómat illusztrálandó, gondoljunk a vörösszárnyú keszegre. Ő úgy gondolja, hogy a vízen kívül más világ nem létezik. Ezt ő helyesen gondolja, hiszen a víz fölötti világot soha nem tudja érzékelni, egy esetet kivéve, de azt jobb ha kerüli. A vörösszárnyú keszeg nem gondolja azt, milyen jó lenne elutazni Japánba, egyrészt mivel úgy tudja számára az lehetetlen, másrészt eddig még soha nem érzékelte Japán létét, tehát nem is tud róla. Lám, vörösszárnyú keszegünk megtanított bennünket arra, amit még soha nem érzékeltünk, arra sem mondhatjuk azt, biztosan nem létezik. Egy napon azonban Ferike horgászik a patak parton, vörösszárnyú keszegünknek felettébb ízletes csalival, és örömujjongások közepette egy nem létező világba vezényli azt. Halacskánknak azonban olyan szép színei vannak, Ferike elhatározza, nem adja a halat anyunak megsütni, amúgy is kicsike, befőttesüvegben hazaviszi, dédelgeti, eteti, majd apunak vennie kell egy akváriumot. Ferikének minden reggel az az első, hogy megetesse első önállóan fogott halacskáját, időnként vizét is lecseréli, óvja a tűző napsütéstől, néha beszél is hozzá. Gondoskodása által nő szívéhez, lesz a kedvence, pajtása, felelősségérzetének katalizátora, és biológiai tanulmányainak erős motivációja. A gond akkor keletkezik, mikor apunak munkát ajánlanak Japánban, a követségen. A családi tanács úgy dönt, a lehetőséget elfogadják, és mindannyian költöznek Japánba, hiszen ha apu most nemet mondana, talán soha többet nem kapna kedvező ajánlatot. Ferikének is jó lesz, világot lát, nyelveket tanul és ez nagyon hasznos  Ferike felnőtt életére vonatkozóan. A patakot, a tavakat, a fűzfákat és a barátait nagyon sajnálta Ferike, de belátja hogy ha anyuék ennyire sok energiát fektetnek a jövő rózsaszínre festésére, akkor valami kis igazságuk lehet nekik. A repülőtéren a biztonsági emberek azt az utasítást adják, a befőttesüveget ki kell borítani, de rögtön a kapu után újra szabad vízzel feltölteni azt. Ezen a módon egy kitüntetett napon többször cserélődik vörösszárnyú keszegünk életeleme, mint eddig bármelyik napon. Így kerül át vörösszárnyú keszegünk egy számára másik világba kissé oxigénhiányosan, de hisz tudjuk a felfedezések többnyire nehézségekkel járnak. Elvileg az út megfordítható, legalábbis tudományos akadálya nincs, feltéve hogy Ferike nem hanyagolja el kis barátját egy gyönyörű Japán kislány kedvéért. Valahogy így működnek a féreglyukak, egyelőre lehetetlennek tűnik a vállalkozás, de természetesen kizárni nem lehet, annál is inkább nem, mivel a számunkra létezőnek nevezett világ csupán hang és fényhullámok, valamint tapintás útján szerzett információk halmaza, tehát kizárni bármit igen fölösleges. Még az is előfordulhat hogy később a tévedés vádjával illetnénk bennünket. Ezért igen hasznos egyik legkiválóbb közmondásunk betartása, " Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. "